A védelmi tanács egykori ügyvivője kifejtette: a NATO-tagság elnyerésére váró Románia igyekezett szövetségesi megbízhatóságát bizonyítani az Egyesült Államoknak, de nem volt abban a helyzetben, hogy érdeklődjön, mire kellenek a CIA-nek a romániai központok, és hogy feltételeket szabjon, mire használhatják azokat, és mire nem.
Talpes szerint Ion Iliescu akkori államfőt nem tájékoztatták a CIA-központokkal kapcsolatos konkrét információkról, és az amerikai féllel való "együttműködésről" nem kötöttek írásos egyezményt.
Ioan Talpes, kifejtette: az amerikai fél nem "CIA-börtönök" számára kért épületeket a hatóságoktól, nem "fogdákról" volt szó, hanem egyszerűen "tranzitközpontokat igényeltek, a térségben zajló terrorelhárítási tevékenységük számára". Talpes, aki a 90-es években a román külföldi hírszerző szolgálatot (SIE) vezette, azt állította, hogy később meglepődve szembesült a Romániát ért vádakkal, amelyek szerint az országban titkos CIA-börtönök működtek.
Talpes tagadta, hogy ő maga járt volna a CIA rendelkezésére bocsátott helyszíneken, bár megerősítette, hogy a Legfelső Védelmi Tanács titkáraként birtokában volt a "legjelentősebb információknak". Hozzátette: az Egyesült Államok egymást váltó bukaresti nagykövetei is azt állították, nem tudtak arról, hogy az országban CIA-börtönök működtek volna.
Talpes szerint abszurdum azt feltételezni, hogy az amerikaiak beavatták Romániát egy ilyen ügy részleteibe 2002-2003-ban, mert ez azt jelentette volna, hogy maximálisan megbíznak egy olyan országban, amely még csak nem is tagja a NATO-nak.
Az amerikai szenátus hírszerzési bizottságának a CIA titkos börtöneiről és kínzásnak minősülő vallatási módszereiről kedden közzétett jelentése nem nevezi meg azokat az országokat, ahol az amerikai titkosszolgálat hasonló létesítményeket működtetett, de a The Washington Post a jelentés publikus részében használt színkódok alapján azt közölte, hogy a befogadó országok egyike Románia volt.